Egyszervolt holnemvolt – egy meseíró sikertörténete az Ágnes Fitnessben…

És tényleg egyszer volt. Egy Lány. Na jó, lány utoljára akkor volt, amikor 51 kilósan, vidáman, fiatalon férjhez ment. Aztán asszony lett, sőt anya. S mint ilyen, szép lassan „szoptatós bundát” növesztett. Vagyis felszedett húsz kilót. Igaz, hogy sokat tudott foglalkozni a gyerekeivel, igaz, hogy új szakmákat tanult, szépen terelgette a családját, otthon volt, és minden idejét az új feladatnak szentelte. De a súlyfelesleg időről-időre arra figyelmeztette, hogy valami nincs rendben. Valami nagyon nincs rendben.

A sűrű, sötét erdőben már ott ólálkodott a farkas. Ki-kidugta gonosz, éhes orrát, de mindig csak annyira, hogy a Lány nem vette észre. Vagy nem vett róla tudomást. A farkas orra oly szépen illett az erdő rajzolta tájba, hogy szinte alig látszott. „Farkasorr” – gondolta a Lány, mintha ez teljesen természetes volna. És nem is volt baj egy bizonyos pillanatig.

Nézz szembe a farkasoddalAztán a farkas egyszer mintha egy iciri-picirit kintebb merészkedett volna. Egy milliméter lehetett csupán, egy kint felejtett farkasorr… S így már nem lehetett nem észrevenni. A Lány nem csupán mormolta már, hanem bátortalanul megkérdezte: – Farkasorr? Farkas, te vagy az?

Nem lehet írott szavakkal kifejezni, amit érzett. Mert amit nem említettem a Lányról, hogy a farkastól bizony halálosan félt. Talán ezért nem vette észre. Talán ezért viccelődött vele remegő hangon. Bízott benne, hogy elijesztheti. Hogy ott, akkor, abban a helyzetben nem bukkanhat elő. Hogy soha nem bukkanhat elő, hiszen ő minden farkas-ellenes óvintézkedést megtett. De a farkas kíméletlenül felbukkant, sőt előjött és ment, menetelt megállíthatatlanul a Lány felé…

„Könyörgőre fogom” – így a Lány, és ezt is tette. – Kérlek szépen, kedves farkas, menj el!- de a farkas nem hatódott meg. Hogyan is tehette volna, hiszen farkas volt… Akkor félelmében futni kezdett, futni, ahogy csak a lába bírta. S a farkas, mozdulatlan maradt, mégis minden lépése mögött ott volt, bárhányszor tekintett is hátra.
„Se előre, se hátra. Nincs tovább” – gondolta a Lány, és megfordult. Szembenézett a farkassal és végre elkezdett látni. Látni a farkas szemében, mit is szeretne. Nem volt Lányevő farkas, ez ekkor már világossá vált a számára. Egy egyszerű „veddmárészremitcsinálsz” farkas volt, és a szemében ott volt az összes kérdés, de az összes válasz is.

Rendet teszek – mondta a Lány. A farkas hallgatott.
A mozgással kezdte. Hetente háromszor ment edzeni, ha esett, ha fújt. Egyszer csak eldobott mindent, és személyi edzői segítséggel nekilátott.
Aztán, hogy ez sikeresebb és gyorsabb legyen, elkezdett odafigyelni az étkezésre.
Tíz hónap alatt tíz kiló zsírtól szabadult meg.
Közben izmos és energikus lett, s így otthon is rendet tett, olyan igazi, „mindigmindenahelyénvan” rendet, kreatív munkát talált, igazi gyermekbarát időbeosztással, és rengeteg új barátra és léleképítő programra lelt.

Ma boldogan él büszke családjával. A farkas pedig egy szót sem szólt, csak megfordult és visszament az erdőbe. Nem látja többet, ebben biztos volt, mint ahogy abban is, hogy ha előkerülne, már sokkal hamarabb felismerné. De azért hálás lesz neki egy életen át, hogy akkor, ott kidugta az orrát.

Füzesséry Anikó
(A FICÚR A PÁCBAN című mesekönyv szerzője)

Comments are closed.